KAMPEC [kampëc v. kâmpëc v. kampec] mondatszó, (
ritka) kámpec, (
régies) kámpesz (gyak. -nak, -nek ragos szóval, állítmányszerűen, rendsz. csak jelenidőben) (
bizalmas)
- 1. Kampec v. (tréfás) kampec dolóresz: <vkinek, ritk. vmely állatnak> vége van; odavan, meghalt v. megdöglött. Neki (ennek) már kampec. □ Kadulik
annyira el volt rekedve, hogy az édesanyja se értette volna meg a szavát. Csak jelekkel mutogatta, hogy kampec a bírónak. (Mikszáth Kálmán) Kámpec már a fiatal úrnak. (Móricz Zsigmond) || a. <Tárgy> használhatatlanná vált (pl. eltörött, elromlott). Ennek a pohárnak kampec. || b. (ritka) <Vmely körülmény, kor, idő> visszahozhatatlanul elmúlt, vége. □ Hol van az a világ, mikor Ferenc Józsefnek külön dagasztottak, sütöttek kenyeret Pesten a pékek?
Kampec. (Krúdy Gyula) || c. (ritka) <Személy> (magával) tehetetlen lett. □ Na ennek [= a részegnek] már kampec. Most már nekem kell lefektetni. (Móricz Zsigmond)
- 2. <Jövőbeli vonatkozással:> nincs remény az életéhez, megmaradásához, ill. helyrehozásához v. kijavításához; vége lesz, odalesz. Ha nem kíméli magát, neki is hamar kampec. □ Csak egy kis célzás : zsönge életének Azonnal kámpesz! (Ábrányi EmilRostand-fordítás) || a. <Beteg v. öreg személy> végét járja, előreláthatóan rövidesen meg fog halni. □ [Olga] sajnálattal szemlélte a [beteg] soványságát, sápadtságát, vértelen két kezét és vékony ferde orrát. Kampec. (Gárdonyi Géza) Az öreg Kocsis Máté halálát két hónap óta hiába várták, pedig bizonyos volt, hogy az öregnek már kámpec. (Ady Endre)