KOHOLT melléknév
(
rosszalló) Rosszindulatúan, hazug módon kitalált; hamis költött.
Koholt hír, nyelvemlékek. Koholt vádak alapján elítélték. □ Koholt mesével | Dugák be csúfra Dánország fülét. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Hamis név alatt, koholt iratokkal kezdett
a jólelkű emberek együgyűségéből élni. (Csiky Gergely) || a. (
rosszalló) Erőltetett, hamis módon költött; kiagyalt. □ Más költők
mi gondom ezekkel? |
koholt képekkel és szeszekkel | mímeljen mámort mindegyik. (József Attila) || b. (
ritka)
Koholt cím: <cím hiányában, ill. ha az meg nem állapítható,> a címleíráskor a műnek önkényesen adott cím.