KIMŰVEL tárgyas ige, (
régies) kimível
Erkölcsben, tudásban, ízlésben megnemesít, kifinomít, magasabb rendűvé tesz.
Kiművelték a nép legjobbjait. Az iskola és az élet kiművelte az egyszerű falusi parasztfiút. || a.
Kiművel vmit: vkinek vmely képességét, tehetségét a lehető legnagyobb mértékben kifejleszti.
Kiművelték a fiú hallását. Maga is azon volt, hogy kiművelje ízlését. Az iskola jól kiműveli a gyermek eszét. □ Mert, ha gyalu nélkül bunkósbot az elme: Gyakran kétélű tőr lesz az kimüvelve. (Arany János)
- kiművelés; kiműveletlen; kiművelhetetlen; kiművelhető; kiművelő; kiművelődik; kiműveltet.