Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIMÉRÉS
KIMERÉSZKEDIK
KIMERESZT
KIMERÍT
KIMERÍTHETETLEN
KIMERÍTŐ
KIMÉRT
KIMÉRTSÉG
KIMERÜL
KIMERÜLÉS
KIMERÜLT
KIMERÜLTSÉG
KIMESTERKEDIK
KIMESZEL
KIMETSZ
KIMOCCAN
KIMÓDOL
KIMOND
KIMONDHATATLAN
KIMONDOTT

KIMERÜLT [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. Olyan <személy, testrész, ritk. állat>, aki, amely testi v. szellemi erejéből teljesen kifogyott; elgyengült, fáradt. Kimerülten roskadt a székre. A kimerült jószágot napokig pihentetni kellett. □ Jön a lány | bálból, kimerülten – a báli ruhában is | oly ideges, halavány. (Babits Mihály)
  • 2. Erőforrásaitól teljesen megfosztott, kimerített, kiaknázott. Kimerült bánya, földek, pénztár. A fasiszták oldalán viselt háborútól teljesen kimerült ország.