Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIMENET [ë-e] főnév és határozószó
  • I. főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
  • 1. (régies) A kimegy igével kifejezett cselekvés; kimenés.
  • 2. (ritka, régies) Kijárat. □ A fördőház … ajtócska által a kerttel vala összeköttetésben. E kimenetet csak a háziúr használta. (Eötvös József)
  • 3. (régies) Kimenetel (1). □ Aladin reményei a háború szerencsés kimenete iránt meghiúsodnak [= meghiúsulnak]. (Arany János)
  • 4. (nyomdászat) Az a szedési v. tördelési mód, ahogyan vmely sor, szakasz v. oldal végződik; a végződés külső képe. Nincs kimenet: a szedés formáját tekintve helytelenül végződik a sor, a szakasz v. a fejezet. Nem szép a kimenet.
  • II. határozószó (csak múltra v. jövőre vonatk.) Miközben a beszélő v. a szóban forgó személy v. (ritka) tárgy vhová kimegy; azalatt, amíg az ismert, szóban forgó helyre kimegy <ahol a beszélő nincs jelen>. A színházból kimenet nézz be egy percre a büfébe! (A szobából) kimenet begombolta a kabátját.
  • kimeneti.