KIMÉRTSÉG [tárgyas v. cs] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. (ritka) Vminek kimért (1), megszabott, meghatározott volta. A terület kimértsége. Az idő kimértsége miatt nem jutott hozzá, hogy
- 2. (átvitt értelemben, kissé választékos) A kimért (2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, ill. magatartás; kissé rideg tartózkodás, feszesség, hűvösség. Viselkedését feszes kimértség jellemzi. □ Bartha
akadozott, éppen midőn fejedelmi székről
ünnepélyes kimértséggel kell vala szólnia. (Vörösmarty Mihály)