KIGYÚL tárgyatlan ige
(
választékos) Kigyullad (14).
Kigyúlnak a csillagok, az utcai lámpák; kigyúl vkinek az arca: <erős érzelem hatására> hirtelen kipirul az a.;
kigyúl a → fény a szemében. □ A máglya kigyúl, s föl egekre lobog. (Czuczor Gergely) Nyugati irányban opálos fényben csillog a levegő, halvány rózsaszínek gyúlnak ki benne, amint a nap utolsónak küldött sugarai rávetődnek a gomolygó porszemekre. (Nagy Lajos) Egyre több
táj ragyog: | kigyúl a csillag. (Szabó Lőrinc) || a. (
átvitt értelemben,
irodalmi nyelvben)
Kigyúl vkinek a szeme: <erős érzelem hatására> ragyogni, csillogni kezd a sz. □ Csak néha, titkos éji órán Gyúlnak ki e bús, nagy szemek. (Ady Endre) Rózsa Sándornak lassan kigyúlt a szeme. (Móricz Zsigmond)
- kigyúlás; kigyúló; kigyúlt.