KILYUKASZT tárgyas ige, (
népies) kilukaszt, (
tájszó) kilikaszt
Úgy szúr, vág, fúr, szakít v. koptat vmit, hogy lyuk keletkezik rajta.
Kilyukasztotta a harisnyáját. Elesett, és kilyukasztotta a térdén a nadrágját. Még nem lyukasztotta ki a kalauz a jegyét. □ Fúróinkkal a hajó alá úszva, annak fenekét nyolc helyen kilyukasztók. (Jókai Mór) A kalauz, aki a jegyét kilyukasztotta, valamit magyarázni kezdett neki. (Kosztolányi Dezső)
- kilyukasztás; kilyukasztat; kilyukasztó; kilyukasztott.