KIKEVEREDIK tárgyatlan ige (
ritka)
<Nehéz helyzetből, pl. tömegből, vízből, sárból, erdőből stb.> üggyel-bajjal, sok bonyodalom közt kijut; kikecmereg, kikászolódik.
Kikeveredik az erdőből, a hínárból. □ Egy ilyen fogattal nagyon nehéz kikeveredni egy kocsitömkeleg
közül. (Jókai Mór) || a. (
átvitt értelemben) <Kellemetlen, kínos, bonyolult helyzetből, ügyből> sok nehézség árán kiszabadul, megtalálja a kivezető utat, megoldást; kikecmereg, kivergődik.
Kikeveredik a bajból, a veszélyből. Alig tudott kikeveredni az ellentmondások szövevényéből. □ Nem tudtam kikeveredni okoskodásaimból. (Tolnai Lajos)
- kikeveredés; kikeveredett; kikeveredő.