KILENDÜL tárgyatlan ige
<Testrész v. felfüggesztett test vmely erő hatására> nyugvó állapotából lendülve kimozdul.
Az inga kilendül. □ A pajzs alól kilendült a keze a buzogánnyal: úgy sújtotta fejbe az ellenfelét, hogy a sisakja behorpadt. (Gárdonyi Géza) || a. (
ritka) <Kör v. ív alakú pályán mozgó test a centrifugális erő hatására> mozgási irányából kifelé lendül v. repül.
A vonat a kanyarban kilendült pályájáról.
- kilendülés; kilendülő; kilendült.