KIKIÁLTÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában a kikiált igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit (vkit) kikiáltanak.
- 1. (ritka) Belülről kívülre történő kiáltás. Az ablakon, az udvarra való kikiáltás.
- 2. Vminek hangos szóval történő kihirdetése, közzététele, közlése. Fájdalmának, örömének kikiáltása; vmely tárgynak és árának kikiáltása (árverésen); vmi kikiáltásra → kerül.
- 3. (átvitt értelemben) Vmely nagy közösség, főként állam életében bekövetkező változásnak a nyilvánosság előtt való bejelentése, kihirdetése. A függetlenség, a köztársaság kikiáltása.