KIMARJUL tárgyatlan ige -t, -jon (csak 3. személyben)
- 1. (népies) Kificamodik (1). □ Csak fél kezét használhatá, mert egyik karja az ugrásban kimarjult. (Jókai Mór)
- 2. (tájszó) Kisebesedik. □ [A ló] háta ki van marjulva. (Jókai Mór)
- kimarjulás; kimarjuló; kimarjult.