KIKELÉS főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában a kikel igével kifejezett történés, folyamat, cselekvés; az a tény, hogy vki, vmi kikel.
- 1. (ritka) Vhonnan, vmiből való kilépés, kimenés, kiszállás. Az ágyból, a (fürdő)kádból való kikelés.
- 2. Bizonyos állatok ivadékainak a tojásból v. a petéből való kibújása. A csirkék, a libák kikelése; a békák, a halak kikelése.
- 3. Növény, ill. elvetett mag kicsírázása és a földből való kibújása. A búza, a hagyma, a mag kikelése.
- 4. (átvitt értelemben, ritka) Vki, vmi elleni heves, indulatos támadás, gyak. szóban v. írásban történő kemény korholás, megrovás. A hanyag alkalmazottak, a visszaélések elleni éles kikelés.
- kikelési.