KIKÜLDETÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
hivatalos)
Az a tény, hogy vkit hivatalos minőségben kiküldenek (4) vhová, vminek; vmely hatóságtól egy alkalomszerű hivatalos feladat (pl. vizsgálat, ellenőrzés, tanácskozás, képviselet) végzésére kapott megbízatás.
Hivatalos kiküldetés. Kiküldetésének eleget tett. Kiküldetést kapott külföldre. □ Ahelyett, hogy hatodnapra készültem volna el a kiküldetéssel, már negyednapra útban voltam hazafelé. (Jókai Mór) || a. Annak a személynek az állapota, helyzete, aki ilyen megbízatást kapott, ill. teljesít.
Kiküldetésben van (vhol)
. || b. Az ilyen megbízatás teljesítésének lefolyása, az így eltöltött idő.
Egész kiküldetése alatt.