KIKÜLDÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a kiküld igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vkit, vmit kiküldenek.
- 1. Vkinek vhonnan, ill. vhová való kimenetelre, kimenésre való felszólítása, felhívása, felkérése. A gyerekek kiküldése a szobából az udvarra; az idegenek kiküldése a teremből. || a. Vkinek városból, a központból falura v. külső területre, ill. külföldre való küldése. A család kiküldése a nyaralóhelyre; diákok kiküldése külföldi egyetemekre.
- 2. Vminek egy központi helyről rendeltetési helyére való juttatása. A meghívók, a nyugdíj kiküldése; a tiszteletdíjnak postán való kiküldése.
- 3. (katonaság) Kisebb katonai egység, csoport küldése vmely harcászati feladat elvégzésére. Felderítők, járőr, őrszemek kiküldése.
- 4. (hivatalos) Hivatalos személynek v. megbízottnak vmely másutt végzendő teendővel való megbízása és oda küldése. Ellenőr, szakértő kiküldése. || a. (hivatalos) Nagyobb testületből egy kisebb csoport kijelölése és megbízása vmely feladat elvégzésével. Albizottság kiküldése. □ [Az indítvány] a város ügyeinek megvizsgálására szűkebb körű ellenőrző bizottság kiküldését javasolja. (Babits Mihály)
- kiküldési.