KIKÉPZÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
- 1. Általában a kiképez igével kifejezett eljárás, tevékenység; az a cselekvés, hogy vkit, vmit kiképeznek (vmire, vmivé); vkinek, vminek (elméleti és gyakorlati) kioktatása, kitanítása vmire, vmivé. Katonai, légoltalmi, szabadságharcos, szakmai kiképzés; a tüzérség kiképzése; az újoncok kiképzése; szakemberek kiképzése; az új műszaki értelmiség kiképzése; szakemberek kiképzése; az új műszaki értelmiség kiképzése; vkinek gépkocsivezetővé, műszerésznek való kiképzése. Alapos, jó kiképzésben részesült. A katonák kiképzésre vonultak. □ E faragcsáló fiú, kellő kiképzés után, jeles gépész lehet. (Arany János) A kiképzésnél kiderült, hogy Vaszilij elég jó arra, amire kell:
eltanulta és megcsinálta a fegyverfogásokat. (Karinthy Frigyes) Pajtásom a tüzérségi kiképzésről beszélt. (Hunyady Sándor) || a. Vkinek így szerzett készsége, tudása, hozzáértése. Fogyatékos, hiányos a kiképzése.
- 2. (építészet) Az az eljárás, művelet, amellyel vmely építménynek, ill. vmely részének végleges, rendsz. művészi (igényű) formáját kialakítják. Vmely épület belső, külső kiképzése. Gyorsan halad a homlokzat kiképzése. || a. (építészet) Ennek eredménye; vmely építménynek így kialakított, rendsz. művészi (igényű) formája. Különösen szép a homlokzat oszlopainak kiképzése.
- Szóösszetétel(ek): alapkiképzés.
- kiképzési; kiképzésű.