KIJÓZANODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
- 1. <Mámoros, részeg állapotából> teljesen magához tér, józanná válik. Kijózanodott részegségéből. □ Bizony iszonyú dolog az, mikor az ember úgy szereti a bort, hogy még három nap sem tud kijózanodni. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben) <Olyan állapotából, amelyben nem helyesen ítél meg vkit, vmit,> tárgyilagos, józan belátásra jut; észre tér. Kijózanodik rajongásából. □ A szerelmes ember kijózanodhatik
(Gárdonyi Géza) Lassanként a hajdúk és pandúrok kijózanodtak az ijedségből. (Móricz Zsigmond)
- kijózanodás; kijózanodó; kijózanodott.