KIBUJDOS ik tárgyatlan ige (
régies, 
választékos)
Üldözés v. annak veszélye elől menekülve titokban v. bánatában eltávozik szülőföldjéről, hazájából. 
Kibujdosik falujából, az országból; (
túlzó) 
kibujdosna a világból: szeretne mindent elhagyni, elfelejteni. □ Kibujdosom s bejárom a világ ösvényeit. (Vörösmarty Mihály) Kibujdosott 
 a hámfalvi járásból a nádaskai erdőségbe. (Mikszáth Kálmán)
- kibujdosás; kibujdosó; kibujdosott.