KIKECMEREG tárgyatlan ige (
bizalmas)
Nehézkesen, kecmeregve kijut vmiből, vhonnan; kikászolódik.
Kikecmereg a vízből. □ Nem könnyű volt
kikecmeregni a nagy tömegből az oszlopos folyosóra. (Mikszáth Kálmán) || a. (
átvitt értelemben) <Nehéz, szorult helyzetből> hosszas fáradsággal, küszködéssel kikerül, kijut; kikászolódik, kivergődik.
Sikerült kikecmeregnie adósságaiból. □ Gyakran elgondolkodtak ezen a nagy szegénységen. Hogy hogyan is lehetne ebből kikecmeregni. (Nagy Lajos)
- kikecmergés; kikecmergett; kikecmergő.