KIJÖVET [e] határozószó (főleg múltra v. jövőre vonatk.)
Miközben a beszélő v. a szóban forgó személy v. (ritka) tárgy vhonnan kijön; azalatt, amíg az ismert, szóban forgó helyre kijön (ahol a beszélő jelen van). (Az iskolából) kijövet köszönj a tanítóknak! A játékvonat az alagútból kijövet felborult. □ Kijövet mindenikkel kezet fogott. (Vas Gereben)