KIHAJT [3] tárgyatlan ige
Kihajt vmi: vmely növényen a rügyből hajtás fejlődik.
Tavasszal kihajtanak a fák. Ha földbe dugják a fűzfa levágott ágát, kihajt. □ Hajts ki, hajts ki örömömre Szőlő venyigéje! (Tompa Mihály) Mátyás azt mondta, hogy
a fát
nem vágja ki, mert úgy nézi, van még abban élet és tavaszra alighanem kihajt. (Móra Ferenc)