KIHÍVÁS főnév -t, -ok, -a
Általában a kihív igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás; az a cselekvés, hogy vkit (vmit) kihívnak vhonnan, vhova.
- 1. Vkinek belülről vmely külső helyre való hívása, szólítása. A fiúknak a szobából való kihívása; a gazdának az udvarra való kihívása; vkinek az erdőbe, falura való kihívása. || a. Beteghez, sérülthöz, (annak lakására) v. a baleset, szerencsétlenség színhelyére való hívás. A mentők, az orvos kihívása. Ne késsetek az orvos kihívásával!
- 2. Vkinek versenyre, küzdelemre, vetélkedésre, párbajra hívása, felszólítása. Munkaversenyre való kihívás. Elfogadta a kihívást. □ Csanád
Ótomot párbajra hívja. Az elfogadja a kihívást. (Arany János) A kihívásra
azt felelte, hogy ő bizony pisztolyra senki fiával se verekedik. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka, játék) <Kártyajátékban> vmely lappal való kezdés; hívás (5). □ Kártyázás közben az asztalt üti, hogy kihívása annál nagyobb erejű legyen. (Vas Gereben)
- 3. (átvitt értelemben) Kihívó, másokat megtorlásra ingerlő magatartás, viselkedés, ill. ennek vmely egyszeri megnyilvánulása. Ez kihívás volt. Kihívás volt a hangjában.
- 4. (átvitt értelemben) Vminek a kihívása (maga ellen): vmely ellentét, ellenséges magatartás felidézése (és magára irányítása). Ellentmondás kihívása; a sors kihívása (maga ellen); a főnök haragjának kihívása.
- Szóösszetétel(ek): versenykihívás.
- kihívási.