KIHEGYEZETT [ë-ë-ë] melléknév -en, (-ebb) [e, e]
- 1. Olyan <tárgy>, amelyet kihegyeztek; hegyesre faragott, köszörült v. metszett. Kihegyezett ceruza, karó. □ Egyet percen a kihegyezett, meghasított lúdtoll, a papíron megiramodik. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (ritka) Hegyes, hegyben végződő. Kihegyezett, rost alakú sejtek. || a. (növénytan) Kihegyezett levél: olyan levél, amelynek csúcsát két homorún ívelt vonal határolja.
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <rész vmely irodalmi műben>, amely az ellentétek szembeállítása, a feszültség állandó fokozása, a szereplők bizonyos jellemvonásainak kiemelése v. más sajátos írói eszköz felhasználása következtében nagyon hatásos, és az író célját nagyon világosan fejezi ki. Kihegyezett jelenet, párbeszéd.
- kihegyezettség.