Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIHARANGOZ ige
  • 1. tárgyatlan (rendsz. többes szám 3. személyben, alany nélkül) (népies) Kiharangoznak: harangszóval jelzik, hogy az istentiszteletnek vége, már jönnek ki a templomból. Mire ő odaért, már kiharangoztak.
  • 2. tárgyas (népies) Kiharangoznak vkit: harangozással jelzik, hogy vki meghalt, v. hogy a halottat viszik a temetőbe. A halottat kiharangozták. || a. tárgyas (iskolai, régies) Régi református kollégiumban az iskolai csengő megszólaltatásával jelzik, hogy vkit eltávolítanak, kicsapnak az intézetből. □ E pillanatban felcsendül a csengő, és ő összerezzent: a Csokonai csengője, amivel őt [= Nyilas Misit] kiharangozzák a kollégiumból. (Móricz Zsigmond)
  • 3. tárgyas (átvitt értelemben, régies, bizalmas) (Rendsz. nagy lármával, hűhóval) illetékteleneknek is elmond, köztudomásúvá tesz vmit, ami nem tartozik mindenkire; kikürtöl. □ Olyan kiadások ezek, amiket nem lehet kiharangozni. (Jókai Mór)
  • kiharangozás; kiharangozó; kiharangozott; kiharangoztat.