Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIHANGZÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
  • 1. A kihangzik (1–2) igével kifejezett történés; folyamat; az a tény, hogy vmi kihangzik, kihall(atsz)ik vhonnan vhová. A bőgő és a síp kihangzása a zenekarból; az ének, a zene kihangzása a házból, a kocsmából, az utcára.
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely ügynek záró szakasza, befejezése, következménye, ill. az a hangulat, állapot, benyomás, amit maga után hagy; utóhatás, utórezgés. Az ügy kihangzása. A dolognak az volt a kihangzása, hogy … Az esetnek kellemetlen kihangzása volt.
  • kihangzású.