KICSISÉG  főnév -et, -e [ë, e]
- 1. Vminek, vkinek kis mérete, kicsi volta. A lakás, a szoba kicsisége; a gyermek kicsisége.
- 2. (kissé választékos) Jelentéktelen, figyelemre nem méltó dolog; csekélység, kicsinység. Kicsiségekkel nem bíbelődik v. törődik. □ Érdekes történetek helyett 
 kicsiségekkel untatlak. (Eötvös József) Most szinte kicsiségnek tetszik előttem az örökség elpusztulása 
 (Mikszáth Kálmán)