KIHAJOL tárgyatlan ige
<Ember, állat> úgy helyezkedik el, hogy testének egy része vmely zárt téren, bizonyos helyiségen kívülre esik.
Kihajol az autóból, a kocsiból. Kihajolni veszélyes!: ne hajolj(on) ki (mozgó jármű ablakán). □ Orbán Gergely
kihajolt az ablakon, és teli tüdővel szítta a levegőt. (Juhász Gyula) Leengedtem az ablakot, | s míg sín a kerék szédűlten kattogott, | kihajoltam a szélbe. (Szabó Lőrinc)
- kihajolás; kihajoló; kihajolt.