Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIHAJLIK tárgyatlan ige
  • 1. <Rendsz. hajlékony tárgy, kül. növényi rész vmely külső, kívül levő térbe> hajló, ívelő formában saját teréből kiér, kijut. A fa ága kihajlik az utcára. □ A pünkösdi rózsa Kihajlott az útra. (népköltés) || a. (ritka) Olyan helyzetben van, hogy vmely része bizonyos vonalon kívül esik, vmin túl v. vmi fölött kinyúlik. □ Az ég szürke boltja keleten tiszta volt, … Nyúgaton ellenben halkkal emelkedtek Óriás sziklái sötét fellegeknek, Tarjagos tetőik messze kihajlának. (Arany János)
  • 2. (ritka) <Ember> kihajol. Kihajlik az ablakon. □ Messze | kihajlok az ablakon: jaj, most valami | rettenetes karambol is | jöhet még … (Szabó Lőrinc) || a. (sport) <Ökölvívásban> ütés elől elhajolva kitér.
  • kihajlás; kihajlott.