KERÉKAGY [k-a] főnév
A kocsi kerekének középső, hengerszerű része, amelyben a küllők összefutnak, s amely közvetlenül a tengely körül forog.
Kerékagyat esztergál. □ Egyik lábát a kerékagyra tette. (Vörösmarty Mihály) Földi, a kerékagy siratja a hájat! (Arany János) Illés János hátulról a kocsit megfogja s fölemeli. Márki Péter hajtja a hátulsó kereket,
gyanús jel,
mintha régi volna a kerékagy. (Tömörkény István)