KÍGYÓZIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -zon (-zék) (főleg 3. személyben) (
választékos)
- 1. Többször meghajló, tekervényes vonalban halad; kanyarog. Szűk völgyben kígyózik a vonat. Az út mellett hegyi patak kígyózott. □ Zendűl a zeneszó, ropog a had lába, Fényesen kigyózik görbe völgy torkába. (Arany János)
- 2. Úgy hajladozik, hogy alakja újra meg újra a kígyóvonalhoz válik hasonlóvá. A gyertyaláng erősen kígyózik. □ Egy magas árbocon a hegy tetején hosszú piros-fehér-zöld zászló kígyózott. (Mikszáth Kálmán)
- 3. (ritka) Kígyóvonalban helyezkedik el, kígyóvonalat alkot. Kígyózik a szemöldöke. Tömött hajfonat kígyózott a hátán.
- kígyózás; kígyózó.
kigyönyörködi magát
Kedvére, hosszasan gyönyörködik vmiben, míg be nem telik vele. Kigyönyörködte magát a szép fekvésű városban. □ Hetekig ott maradt egyhuzamban
, s kigyönyörködte magát a
Gyuriban. (Mikszáth Kálmán)