KIFULLAD tárgyatlan ige
<Testi erőfeszítés (pl. futás, nehéz munka) következtében> elfogy, kifogy a lélegzete.
Egészen kifulladt a szaladástól. □ Verejtékezve, kifulladva toltuk fel a hegyoldalon szekerünket. (Kuncz Aladár) || a. (
ritka) Levegő szűkében zihál, levegő után kapkod. □ S lélekze Jónás, mivelhogy kifulladt, | sürün szíván kopoltyuját a Halnak. (Babits Mihály) || b. Ereje, munkaképessége kimerül.
A csapat a mérkőzés végére kifulladt.
- kifulladás; kifulladó; kifulladt.