KÉRD ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]; -eni [e] (
népies,
választékos)
Kérdez.
Se kérd, se hall: anélkül, hogy kérdezne és választ várna; szó nélkül; (
iskolai)
Kérdve kifejtő módszer: az a m., amely újabb meg újabb kérdésekkel vezeti rá a tanuló(ka)t vmely összefüggésre, törvényszerűségre, szabályra; (rendsz.
tréfás)
Kérdem én és joggal
: helyén való az a kérdésem, hogy
[Ki a fogó?] Aki kérdi. □ Amit tudsz, mit kérded álnok. (Vörösmarty Mihály) Szájának is kéne lenni vagy ötvennek, Hogy felelni győzzön, aki kérd, mindennek. (Arany János) Nem kérdeni, hogy kit temetnek, Csengettyűzni a gyász-menetnek. (Ady Endre) Az ország nem kérdi, mivégre | engedik meggyűlni a bajt. (József Attila)
- Igekötős igék: elkérd; megkérd; utánakérd; visszakérd.
- kérdett; kérdhető.