Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIFÉLE névmás, kérdő (népies, rendsz. rosszalló) <Gyak. a bizalmatlanság, gyanakvás kifejezésére.>
  • I. (melléknévi) Milyen csoporthoz tartozó, milyen foglalkozású, természetű, társadalmi helyzetű, származású, felfogású <ember>? Kiféle ember az, aki itt volt? – [Egy vasutas.] Ez az új főnök kiféle? – [Kitűnő szakember!] || a. Kiféle, miféle v. (ritka) miféle, kiféle: milyen foglalkozású, tulajdonságú, természetű <ember>? Kiféle, miféle ez az új lakó? Bizony én nem tudom, kiféle, miféle! □ Hát ez miféle, kiféle, mondja csak még egyszer, komámuram. – Főadószedő – mondá a jegyző úr. (Tolnai Lajos)
  • II. (főnévi) (ritka) Kiféle (I) ember? Kifélével beszéltél az előbb?