KIFEJLÉS [e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában a kifejlik igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi kifejlik.
- 1. (népies, régies) Vmiből való kibontakozás, kibomlás, kifoszlás. A kukoricacső kifejlése; a magok kifejlése a hüvelyből; a csomó, a gombolyag kifejlése. || a. (tájszó, régies) Az a tény, hogy vmi kifeslik. A ruha, a varrás kifejlése.
- 2. (átvitt értelemben, régies) Kibontakozás (2a). Az ügy, a válság kifejlése. □ Tudd meg tovább is, mi kifejlése lesz e dolognak? (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, irodalomtudomány) <Drámában> a bonyodalom után a cselekmény végső alakulása, kibontakozása (3); kifejlet. □ A drámában sebesen kell a kifejlésnek vége felé haladnia. (Vörösmarty Mihály)
- 3. (régies, választékos) Kifejlődés. Az ész, a tehetség kifejlése.