KIEMELKEDÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (csak egyes számban) (átvitt értelemben is, ritka) A kiemelkedik (1, 2, 4) igével kifejezett cselekvés, ill. folyamat, történés v. állapot; az a tény, hogy vki, vmi kiemelkedik vmiből, vhonnan; bizonyos szint fölé emelkedés, magasodás. A vízből való kiemelkedés; a fák, tornyok kiemelkedése a házak közül; új, vulkáni sziget kiemelkedése a tengerből; alacsony sorból való kiemelkedés; a nyomorúságból, a züllésből való kiemelkedés. □ Kérdezzétek meg nagy jellemek kiemelkedését, elbukását,
catastrophákat fogtok találni. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Több hasonló közül való feltűnő kiválás, kitűnés. Társai közül való kiemelkedését tehetségének köszönheti. || b. (átvitt értelemben) Feltűnő kiválás vmely elütő környezetből, azzal való erős ellentét. Az alaknak a sötét háttérből való kiemelkedése.
- 2. (földrajz) Olyan térszínforma, amely rendsz. kis mértékben a térszín fölé emelkedik. A tájat kisebb-nagyobb kiemelkedések teszik változatossá. || a. (ritka) Általában vmiből kissé kiemelkedő rész; kidudorodás. Egy kis kiemelkedés a bőrön, a lemezen.