Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIFAROL
KIFASZOL
KIFECCSEN
KIFECSEG
KIFECSKENDEZ
KIFEHÉREDIK
KIFEHÉRÍT
KIFEHÉRLIK
KIFEJ
KIFEJEL
KIFEJEZ
KIFEJEZÉS
KIFEJEZÉSMÓD
KIFEJEZÉSTELEN
KIFEJEZETT
KIFEJEZŐ
KIFEJEZŐDIK
KIFEJLÉS
KIFEJLESZT
KIFEJLIK

KIÉHEZETT [kiéhëzëtt] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. <Hosszas nélkülözés, táplálékhiány miatt> rendszeresen éhséget szenvedő és ezért többnyire testi állapotában is leromlott <ember, állat>. Kiéhezett ember, farkas. Az ostrom alatt kiéhezett lakosság ellenálló ereje meggyengült. □ A kiéhezett fenevadak megszelídültek e hajadon tekintetétől. (Jókai Mór)
  • 2. Ilyen személyre jellemző <külső>. □ Hát még azoknak a kiéhezett arcoknak a látása! Gyermekkorom óta rontotta az álmaimat ez a rabélet. (Jókai Mór)
  • 3. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, akinek régóta nem volt része vmiben, és ezért nagyon vágyik, ki van éhezve vmire. A jó zenére kiéhezett közönség azonnal szétkapkodta a hangverseny jegyeit. □ A fényre, a langyos levegőre kiéhezett sok ember … számára egyszerre kicsi lett az udvar. (Kuncz Aladár)
  • kiéhezettség.