KIFEJEZŐ [e-e] melléknév -n v. -en [e], -bb
Általában olyan, aki, ami kifejez vmit. A háláját kifejező ajándék; az áru értékét kifejező ár. || a. Olyan, ami vmely érzelmet, értelmi tevékenységet, állásfoglalást, egyéniséget, jelleget kifejez, nyilvánít, mutat. Kifejező arc, homlok; (lélektan, nyelvtudomány) kifejező mozgás: <élőlénynél, főleg embernél> olyan mozgás, ill. mozdulat (járás, kézmozdulat, arcfintor stb.), amelyből a cselekvő érzelmeire, gondolataira lehet következtetni, ill. amellyel a cselekvő érzelmeit, gondolatait ösztönösen v. szándékosan kifejezi. Kifejező mozdulat, száj, szem, taglejtés, tekintet. □ Alakja, mozdulata mily kifejező
(Arany JánosShakespeare-fordítás) Pápaszemet visel. Ez nagy hiba. Mert szép szeme volt, rokonszenves, kifejező. (Mikszáth Kálmán) || b. Mondanivalót, tartalmat kifejezni, visszaadni tudó. Kifejező eszköz; mély érzelmeket kifejező zene.