KIESZEL [e-e] tárgyas ige -t, -jen [ë] (néha
rosszalló)
Furfangos módon előre elgondol; kiagyal, kifőz.
Milyen tréfát eszelt ki ez a gyerek! Az ügyes fiú hamar kieszelte, mivel pótolhatná a játék hiányzó alkatrészét. □ Micsoda szamárságot eszeltetek ki, édes fiam! (Gárdonyi Géza) Nézze már apja, miket eszel ki ez a bolondos gyerek! (Móra Ferenc)
- kieszelés; kieszelhető; kieszelő; kieszelt.