KIBABRÁL tárgyatlan ige (
bizalmas)
Kibabrál vkivel: csalárd, ravasz módon elbánik vele, kellemetlenséget, bosszúságot okoz neki; túljár az eszén, föléje kerekedik; kibánik vele.
Nem hagy magával kibabrálni! Veled ugyan jól kibabráltak! A csatár jól kibabrált a védelemmel. □ Fantasztikus,
hogy az élet hogy kibabrál az emberrel
(Móricz Zsigmond)