KAMPÓ főnév -t, -ja
<Különálló eszközként v. vminek részeként, elemeként> horgos végű fa- v. vasdarab, amelyre vmit akasztani lehet, ill. amelyet vmibe bele szoktak akasztani.
A botja végén kampó van. Kampóra akasztja a sonkát. A láncot a motoros kocsi kampójára akasztja. □ Kicsit megkalapálja a kampó végit, hosszabb lesz ezáltal, aztán meggörbíti. (Gelléri Andor Endre) || a. Ilyen véggel ellátott eszköz, kül. rúd, bot.
A juhász kampójával elkapja a juh lábát. Kampóval keresi meg a vízben a kötelet. || b. Vminek a végén félkör v. sarló alakú görbület. □ Egy megszokott somfabot volt a kezében, melynek fogantyúja kampót képezett. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): kampózár.