KIFEJEZÉSTELEN [e-e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
Kifejezés (2a) nélküli, olyan, amin érzelem v. értelmi tevékenység, állásfoglalás, egyéni jelleg nem tükröződik; üres.
Kifejezéstelen arc, tekintet; kifejezéstelenül bámul maga elé. □ Beszéde, hangja, ha mérsékli, üres, kifejezéstelen. (Vörösmarty Mihály) Tömérdek birka volt a keze alatt, egyforma kifejezéstelen arcú állatok. (Mikszáth Kálmán)