Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIEJTÉS főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
  • 1. A kiejt (1) igével kifejezett cselekvés, történés. A tányér kiejtése.
  • 2. Beszédhangnak, szónak, szavaknak vmilyen módon való kimondása <vmely nyelvben, nyelvjárásban>. Helyes, idegenszerű, rossz, szép kiejtés; némelyik hang kiejtése. □ Hamis kiejtéssel, de valódi hévvel mondá … : "előre, előre!" (Jókai Mór) A latin szavakat … a nemzetközi kiejtés szabályai szerint mondja. (Kuncz Aladár) || a. Vkinek a kiejtése: az a mód, ahogyan vki a hangokat, szókat általában kiejti. Gondosan javítja tanítványainak a kiejtését. □ A pincér … Esti kiejtésén rögtön észrevette, hogy nem olasz. (Kosztolányi Dezső)
  • Szóösszetétel(ek): kiejtéshiba.
  • kiejtési; kiejtésű.