Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIEGYENESED ik tárgyatlan ige
  • 1. Hanyag, görnyedt testtartásából egyenesre húzza ki magát; felegyenesedik (1a). Erre a szóra büszkén kiegyenesedett. □ Kiegyenesedtünk, s … önérzetesen egymásra meredtünk. (Kosztolányi Dezső) Dühösen ment, öreg daccal …, erőszakosan kiegyenesedve. (Babits Mihály)
  • 2. <Vmely tárgy, alakzat, alakulat> hajlott, görbe formájából egyenessé válik. A katonák sora a vezényszóra kiegyenesedik. Addig kalapálta a szöget, míg az kiegyenesedett. □ Aratásra készülő mezők, … Kaszák, mik kiegyenesedtek, Ünnep készül, piros, szabad. (Ady Endre)
  • 3. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) <Vmely ügy, dolog> kedvezően elintéződik, egyenesbe jut. Majd csak kiegyenesedik már ez a dolog.
  • kiegyenesedés; kiegyenesedett; kiegyenesedő.