KIDUZZAD tárgyatlan ige (
ritka)
Vmi vhonnan duzzadva kinyomul, kiemelkedik. □ Nem fa volt már, csak
korhadt tuskó
Derékvastagságú gyökerei kiduzzadtak
a földből. (Jókai Mór) || a. <Szem, ér, izom haragtól, erőtől, erőlködéstől> előbbi állapotához képest duzzadva kiemelkedik, kidülled.
Izmai kiduzzadtak. Szeme kiduzzad. □ Arca kékült, szemei kiduzzadtak. (Eötvös József) Ha elkaphatja egy-egy nő tekintetét,
halántékán kiduzzadnak az erek. (Kuncz Aladár)
- kiduzzadás; kiduzzadó; kiduzzadt.