Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KIÉLT melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. Olyan <személy>, aki (nemi) kicsapongásban, mulatozásokban életerejét, fiatalságát, üdeségét eltékozolta. Már fiatalon fáradt, kiélt ember volt.
  • 2. Ilyen személyre valló, jellemző. Kiélt arc; kiélt szemek. □ Kiélt, ráncos arcán az látszott meg, hogy sötétben szokta magát kifesteni. (Jókai Mór)
  • 3. (régies, irodalmi nyelvben) Olyan <személy, közösség>, akit, amelyet rajta élősködve, vagyonából, mindenéből kifosztottak, kiszipolyoztak.
  • kiéltség.