KIEGYENGET [kiëgyenget] tárgyas ige
Vmit addig egyenget, míg az a kívánt mértékben v. teljesen egyenletes, sima felületű, ill. egyenes lesz.
Kiegyengeti a kert ágyait, az utat. Kiegyengette az elgörbült szegeket. □ Olvasd, hörgé, átnyújtván egy, a kezében összegyömöszölt papírdarabot. Sótony kiegyengette egyenesre. (Mikszáth Kálmán) || a. (
ritka) Vminek egyengetéssel megadja szokásos v. kívánt alakját.
Kiegyengeti az asztagot, a kazalt. □ Mikor fölkaptam magamra sujtásos ruhámat, bajuszomat kiegyengettem. (Vas Gereben)
- kiegyengetés; kiegyengethető; kiegyengetett; kiegyengető; kiegyengettet.