Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KICSORDUL tárgyatlan ige (csak a 3. személyben)
  • 1. <Folyadék>, vmely edény peremén át kis mennyiségben kiömlik. Ne öntsd tovább, hiszen már kicsordul a pohárból! A megbillent kancsóból kicsordult egy kis víz az asztalra. || a. (választékos) <Edény> a bele nem férő folyadékot peremén át kiereszti. Kicsordul a korsó; kicsordul a pohár: (átvitt értelemben is) betelt a mérték.
  • 2. <Folyadék, nedv élő szervezetből vmely nyíláson, résen át> kis érben v. cseppekben folyni kezd kifelé; kibuggyan. A sebből kicsordul a vér. A bevágás helyén kicsordult a nyírfa nedve. □ Rá borult, ölelte, de képpel elfordult: Ne lássa a leány, hogy könnye kicsordult. (Petőfi Sándor) [Az édes álom] Aztán álommézet csókolt ajakára, … Bűvös-bájos mézet, ugy hogy édességén | Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén. (Arany János) A tanító úr addig tiltotta … a sírást, míg az ő könnye is ki nem csordult. (Móra Ferenc)
  • 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vmely rendkívüli mértékben meglevő lelki tulajdonság, érzés> az önfegyelem korlátait áttörve, nyilvánvalóan megmutatkozik. □ Így múlt el öt év, azalatt ezerszer csordult ki az anyai szív kínja. (Mikszáth Kálmán)
  • kicsordulás; kicsorduló; kicsordult.