KICSENGETÉS főnév -t, -e (csak egyes számban) kicsöngetés
Általában a kicsenget igével kifejezett cselekvés, ill. történés.
- 1. (iskolai) A tanítási óra végét jelző csengetés. Nem hallották a kicsengetést. A pedellus elkésett a kicsengetéssel. || a. (iskolai) Ennek időpontja. Kicsengetés előtt öt perccel. Kicsengetéskor szólították fel.
- 2. (bányászat) Sajátos szerkezettel végzett hangpróba, amellyel kőzetek, ásványok rétegeinek repedéseit, gyűrődéseit vizsgálják.