KIBUJDOS ik tárgyatlan ige (
régies,
választékos)
Üldözés v. annak veszélye elől menekülve titokban v. bánatában eltávozik szülőföldjéről, hazájából.
Kibujdosik falujából, az országból; (
túlzó)
kibujdosna a világból: szeretne mindent elhagyni, elfelejteni. □ Kibujdosom s bejárom a világ ösvényeit. (Vörösmarty Mihály) Kibujdosott
a hámfalvi járásból a nádaskai erdőségbe. (Mikszáth Kálmán)
- kibujdosás; kibujdosó; kibujdosott.