KIKOTYOG tárgyas ige (
bizalmas,
hangutánzó)
<Bizalmas dolgot, titkot> felelőtlenül v. akaratlanul kimond, kibeszél, kifecseg.
Kikotyogta a rábízott titkot. Nem lehet vele bizalmasan beszélni, mert mindent kikotyog. □ Én meg a szerencsekerék-forgató
egyetértünk
De aztán ki ne kotyogd: mert hűvösre jutunk. (Jókai Mór)
- kikotyogás; kikotyogó; kikotyogott.